2011. július 26., kedd -
kvescsön
-
2
beszólás
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kvescsön. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kvescsön. Összes bejegyzés megjelenítése
hogy hívják a meleg, 22 éves, uni beállítottságú hímnemű homo sapiens sapienst???
és kit hívnak pasinak???
még az óvszer is tanúskodik az ágy mellett a hajnalban történtekről.
kora délelőtt már egyedül nézem a szürke plafont. és zakatol az agyam. mit keresek?
és akkor rájövök, hogy nem a fal szürkeségét látom, hanem a lelkemét. hogy kielégülten fekszem, de mégis teljesen kielégületlen vagyok. nem elég egy testtel kitölteni az ágyamat. nem örömet szerzett, csak csillapította kéjvágyamat. nem lettem boldogabb.
így rajzolt meg a teremtő. ott hagyta a szomorúságot a tekintetemben, amit még akkor is látni, ha éppen a legvidámabb vagyok.
vajon eltűnik egyszer onnan? lesz valakiben annyira erő, kitartás és szeretet, hogy a mesterműbe belekontárkodva letörli azt és végre a külvilág felé is a boldogság valósága csillog majd a szememben?
addig pedig hiába is húzok maszkot?
írjak a gyengeségemről? a hülye magam felé támasztott elvárásaimról, amiket képtelen vagyok teljesíteni? ezért csak magam alá kerülök és még kevésbé tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék? írjak a nem-életemről? a kilátástalanságról? a jövőtől való félelmemről? írjak a nyafogásomról? az introvertált énemről, aki ki akar szakadni önnön magányából? írjak a lelkemről? ...
Őfelsége a mai napon szentesítette kézjegyével a magyar LMBT-közösség jogvédelme érdekében írt nyilatkozatot. A hivatalos álláspont szerint Őfelsége 17. Meztelencsiga elítél minden olyan lépést, ami méltóságában sértené bármelyik Magyarországon élő közösséget, egyént. Egy 21. századi demokratikusan működő államban az alkotmány mindenképpen az egység és konszenzus jegyében kell, hogy letegye alapját egy nemzet jelenének és jövőjének. A Nyilatkozattal ehhez a társadalmi párbeszédhez igyekszik csatlakozni a Rezidencia is.
Mi,
mint a Magyar Köztársaság sérelmet szenvedő teljes jogú állampolgárai,
mint a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata által ígért nagy remények végrehajtásában és céljaink megvalósításában akadályozott honfitársai
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,
Az emberi jogok európai egyezménye,
az Európai Unió Alapjogi Chartája,
a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata valamint
a Magyar Köztársaság által aláírt és elismert egyéb jogvédő szerződések és megállapodások emberi jogi vonatkozásaira hivatkozva
ezen Nyilatkozat aláíróiként a következő kérésekkel fordulunk az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz:
Tisztelettel felkérjük a bizottságot, a Nemzeti Konzultációs Testületet és az alkotmányozó munkában részt vevő pártokat és országgyűlési képviselőket, hogy a Magyarországon élő leszbikus-, meleg-, biszexuális- és transznemű közösséget (továbbiakban: LMBT–közösség) hátrányosan érintő, a házasság intézményét csupán férfi és nő között elismerő álláspontot vizsgálják felül, figyelembe véve a fent felsorolt jogforrásokat és kormánykijelentéseket, melyek egyenlő jogokkal és esélyekkel ruháznak fel minden embert.
Meggyőződésünk, melyben a fent felsorolt jogforrások és elvek is megerősítenek minket, hogy a házasság intézményére vonatkozó jelenlegi javaslat elvágná Magyarországot a világ számos országában megfigyelhető jogfejlődés útjától, és ezzel ellehetetlenítené az LMBT-közösség egyenlő jogokért folytatott törekvését.
Hisszük, hogy egy demokratikus államban az emberi jogok elismerésének és érvényre juttatásának nem lehetnek korlátai.
Hisszük, hogy egy demokratikus állam alkotmánya olyan maradandó értékeket fektet le, melyek hosszú időn át szolgálnak alapul mind a jogalkotók, jogalkalmazók és a társadalom számára is.
Hisszük, hogy egy változásokat ígérő, a nemzet érdekeit képviselő kormányzat a belé fektetett bizalmat nem hatalmi csatározások eszközeként kívánja felhasználni.
Hisszük, hogy az alkotmány közös értékünk, melynek gyökere az egyetértés.
Ezért tisztelettel felkérjük az alkotmány-előkészítő bizottságot és az alkotmányozó munkában részt vevő Honanyákat és Honatyákat, hogy a készülő, új alaptörvényben olyan módon határozzák meg a család fogalmát és szabályozzák a házasság intézményét, hogy az minden olyan magyar állampolgárt megillethessen, akik kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló tartós közösségbe szeretnék helyezni életüket.
when does one stop being cute?
when does one become the One?
when does one turns into one of them?
when does one become one of a kind?
when doe
when does one plus one make one?
when does one minus one make nothing?
when is one exaggerated to everything?
ne know the answers?
engem nem kaptál.
engem nem kellett kiérdemelned.
én adtam magam. teljesen magam.
engem nem kell megköszönni.
értem senkinek sem jár hála, fizetség.
ingyen vagyok csak a Tiéd.
- áh, ócskaság! kinek kell már? minek harcolni érte???
- te ezt sosem fogod megérteni. neked csak azon jár az eszed, hogy élvezkedj. az ilyen dolgok csupán korlátot jelentenek számodra.
- azt. jól látod a helyzetet, pajtikám.
- nem vagyok a pajtikád. te vagy az enyém, ezért is tudlak - ha akarlak - immár belekényszeríteni egy ilyen elkötelezettségbe.
- merd csak megtenni!
- kedves! meg merem tenni. attól, hogy bebuzultam, még nem változott semmi a jövőbeli terveimet illetően. maradt a 3 gyerek felállás, a rendezett családi élet, unalmas kertvárosi hétköznapokkal és gyereksírással.
- TE MEG VAGY ŐRÜLVE!!! végre nem kell törődnöd a hülye konvenciókkal, baszhatsz éjjel-nappal, te meg ilyen faszságokon rágódsz???
- igen. nekem ezek fontosak. és végre lehetőségem is van rá, hogy bizonyos jogi-gazdasági keretek között kiteljesedjen a meleg párkapcsolatom. ezzel már majdnem házasságot köthetek. ne gondold, hogy a házasság intézményéről változott bármit is a nézetem. továbbra sem látom csupán egy jogintézménynek, ami keretet teremt a párok számára arra, hogy az életüket anyagi-jogi biztonságban élhessék. és persze a gyermekeik számára.
- jössz itt ezzel a bejegyzett élettársi izével? pont a gyerek nem fér bele ebbe a szarba, akkor minek???
- hm. nálad a pont. de pontosan ezért kéne most felemelni a hangunkat és tenni valamit azért, hogy a jövőben kibővülhessen az alkotmánymódosítás révén. most van rá lehetőségünk, hogyha már piszkálják az alkotmányt, akkor ne még rosszabb legyen számunkra, hanem legalább a status quo maradjon...
- ...mituszkvó?
- műveletlen fasz vagy. (kaján vigyor) jelenleg az AB értelmezése miatt a házasság csak férfi és nő intézménye lehet. ez az álláspont nem fog változni, mivel az érvelés alapja nem változik. egy ideig. de a tervek szerint módosítják az alkotmányt, és a tervek szerint még az eddigi lehetőségek is veszélybe kerülhetnek. például a család fogalmának nem korhoz igazodó, időtálló definiálásával. ezért kell felemelni a szavunkat.
- emeld. én mást emelek. szólhatnál is valakinek, hogy itt lenne az ideje egy kis emelgetésnek. részemről :P
- ehhh...már megint elkalandoztál...
- mert te nem?
- na jó, megint pont. eszembe jutott.
- de azt nem mondod, hogy egy ilyen "házasságban" csak vele nyomnád?
- hm. ismét jó kérdéseket teszel fel. talán több gógyi szorult beléd, mint gondoltam. nem tudom. a minap egy klubalkalmon voltam. ott volt négy regisztrált pár, akik magukról meséltek. 4 pár, 4 kapcsolat, 8 élet. mind más. valakinél belefér mással, valakinél nem. én ezt nem tudom elítélni, megítélni és dönteni sem felőle. minden eset egyedi, ezt a pároknak kell eldönteni. alapvetően nem vallom, hogy a szerelem és a szex külön fogalmak, szerintem igenis nagyon szorosan összekapcsolódnak, nem lehet külön kezelni őket.
- jah, szerinted.
- blahhh...sokak szerint így van. a házasság szó mögött azért még nagyon ott van a társadalmi megfelelés. talán ezért is ragaszkodik az LMBT közösség egy része, hogy megszerezze ezeket a jogokat. mert így már többségi társadalmi szinten is láthatóvá válnánk, tényezőkké nőnénk ki magunkat, akiket jóval nehezebb megkerülni. mondjuk csak ezért regisztrálni? szerintem nem ez a lényeg. nem dacból. nem is társadalmi nyomás miatt. pusztán racionalitásból, mint már említettem.
- a ráció nem az én asztalom. én az irracionalitás és a túlfokozott szexuálitást jobban kedvelem. mondjuk elég irracionális gondolat téged férjként elképzelni egy férj mellett :o
- nincs benned fantázia :D tudod, azért ez egy hosszú folyamat. egy olyan társ kell hozzá, akivel ez megléphető. hiszen nem vesz el senkit csak úgy random az ember. mindegy milyen nemű. ez egy komoly döntés, amit jól megalapozott, működő és a jövőben is életképes kapcsolatokban élőknek kell meghozni. és a döntés nem csak kettőjük ügye lesz onnantól, hanem a társadalom számára is nyitott könyv. innentől kezdve a másik felvállalása nem lehet kérdés. innentől kezdve vége a titkolózásnak, nyílt lapokkal kell játszani.
- ez azért rizikós. továbbra sem értem, miért nem maradunk a szertelen kamatyolásnál???
- mert emberek vagyunk. a szabadosság pedig csak ideig óráig hozhat elégedettséget az életünkbe. párosan születtünk, szükségünk van a másik felünkre. és ha ezt megtaláltuk, nem lesz kérdés mi a helyes döntés, mi mellett kell kiállni. egy marad majd csak, én és ő. MI.
Csend. Üres.
csak a vonat észvesztő zakatolása töri meg gondolataim áradatát. egyedül maradtam a fülkében velük. Ő lent állt, az utolsó kép már csak egy elmosódó árny volt Róla. egy hangos nyögés hagyta el a számat, lehuppantam a kényelmetlen ülésbe és tehetetlennek éreztem magam, fájdalmasan tehetetlennek. ölelni, szorítani, csókolni szerettem volna, helyette a tovasuhanó tájat bámultam könnyfátylamon át.
úton voltam. hazamegyek. oda, ahol élek. de a szívem, a lelkem egy darabkája már Vele marad. és Vele éli tovább életét. ott maradt Vele a sötétben, lecsókolta arcáról a sós könnyeket, a hideg szélben pedig óvó, féltő, meleget nyújtó karként ölelte, míg elszívta az utolsó szál cigaretták egyikét úton a megálló felé.
Vele maradtam egész este. Vele vagyok már több mint egy hónapja. nem tudom kiűzni a gondolataimból, még szándékosan sem. minden búcsúzásunkkor egyre távolabb kerültünk egymáshoz fizikailag, lélekben azonban fordítottan arányosan csökkent a távolság. velem jött haza, az Ő kis darabkája már szívem börtönébe került. lelakatoltam és magammal vittem.
bizonytalan utakat járok. ismeretlen és néha félelmetes környéken bolyongok. de mindezt Érte, Vele teszem. mit várok mindezért?
várhatok-e egyáltalán bármit is? van-e jogom a saját érzelmeimen felbuzdulva számon kérni Tőle bármit? leértékelhetem-e a saját érzelmeim csak azért, hogy könnyebben elviseljem őket?
nem tudok önzetlenül szeretni. szükségem van, hogy megerősítést kapjak. tudnom kell, hogy azonos útra léptünk, egymás mellett szeretnénk haladni és nem csak az ösvény szűkössége miatt, hanem mert jó fogni egymás kezét, biztonságot és nyugalmat kapva mindezért.
egyedül értünk haza. külön otthonba. távol egymástól.
csak vágyakozhatom rá, hogy egyszer én lehetek Számára az Otthon.
kriminológia.
térképrészlet a könyvből.
ehhez tartozó szövegek...
A gyermekszexipar.
A gyermekek szexuális kizsákmányolása terjedőben van.
A világot behálózó szervezetek adják és veszik a gyerekeket prostitúció, pornográfia és egyéb visszaélések céljára.
Kelet-Európa:
A távol-keleti országok olcsó alternatívájává vált a gyermekszexet kereső nyugatiak számára. Kelet-európai gyermekeket küldenek a nyugat-európai országokba.
Thaiföld:
Hosszú ideje a szexturizmus központja.
A kiskorúakkal folytatott szex könnyen elérhető.
Az ország a világméretű gyermekkereskedelem központjaként működik.
Ázsia:
Az UNICEF becslése szerint egymillió gyermek dolgozik prostituáltként.
Indiai szubkontinens:
Nepálból és Bangladesből származó gyermekeket szállítanak Indiába és távolabbi országokba.
Egyre többen vannak a fiúprostituáltak, akik férfiak igényeit elégítik ki Srí Lankán.
Nyugat-Afrika:
A fiatal lányok kereskedelmének exportbázisa.
Latin-Amerika:
A szexturizmus terjedőben van, különösen Brazíliában és Dominikában.
Gyermekeket szállítanak Európába és a Közel-Keletre.
jól éreztem magam.
nagyon gyorsan eltelt az a nagyon sok-sok óra.
de kell, hogy felfedjük arcunkat és kilépjünk az avatarunk mögül?
kell, hogy személyessé tegyük a virtuális kapcsolatokat?
kell, hogy a valós én megismerése, esetleg bűntudat miatt vagy jó szándéktól vezérelve nem írunk olyan nyíltan, mint korábban?
kellenek a klikkek?
kell, hogy a személyes kapcsolatok esetleg szétverjenek egy eddig talán összetartó és nagyobb virtuális közösséget?
itt a nagy fehér semmi előttem, ami arra vár, hogy megtöltsem magammal. azzal, amit érzek, aki vagyok. sokszor nehéz ez. szavakba önteni mindazt, aminek örülök, ami bánt, ami foglalkoztat, ami engem azzá tesz, aki vagyok.
most nem.
leszarom a sok évösszegzést. 2010 ugyanolyan év volt, mint bármelyik másik ez előtt. emberek jöttek, mentek, éltek. az idő csak egy keret, ami abban segít, hogy rendszerbe tudjuk foglalni a világot. számtalan jó és rossz dolog történt velem is. miért kéne bármelyiket is kiemelni? mindegyik arra szolgált, hogy fejlődjek, hogy tanuljak, hogy megismerjek. bármit kiemelhetnék, hiszen minden egyes pillanata az életemnek ezt a cél szolgálta. ezért nem emelek ki semmit. CSAK EGYET.
megállás nélkül zakatol az agyam. szoros összeköttetésben van a szívemmel és persze mindezek mellett még Őfelségével is. mindannyian Egyet akarnak. annyi gondolat és érzelem van bennem, ami már fizikai fájdalmat okoz. szorít a mellkasom, nehezen kapok levegőt. forog velem a világ és képtelen vagyok racionális döntéseket hozni, figyelni a munkámra vagy bármire, ami körülvesz. egy hete lassan életem minden egyes pillanatát Ő tölti ki. néha annyira hevesre korbácsolódnak a hullámok a lelkemben, hogy kicsapnak és egy-egy könnycsepp formájában a fizikai világban öltenek testet.
már tudom mit érzek. nem félek, mint eddig hittem. egyszerűen kétségbe vagyok esve. és hihetetlen boldog vagyok.
boldog vagyok. egy mesében élek. egy olyan világban, ahol valóra válnak az álmok: a karomba foghatom, megsimogathatom, beletúrhatok a hajába, fürkészhetem a tekintetét, megízlelhetem az ajkait, cirógathatom elpilledt testét. egyre mélyebben ismerhetem meg a gondolatait, az életét, a világát, a terveit, céljait és vágyait.
boldog vagyok, hogy ebben a mesében én vagyok az egyik szereplő.
és mégis kétségbe vagyok esve. kétségbe estem attól, hogy elveszítem. hogy mindez egy tiszavirág röpke boldogsága. racionális embernek tartom magam. egy racionális, boldog embernek, aki nemcsak érzi, de tudja is, hogy kivel szeretné megosztani magát. és pont azért szeretni Őt, mert magát látja benne. és tudja, hogy ha Ő én lenne, mit és hogyan tenne.
pont azért szeretem, amiért el kell engednem magamban. mert Ő szárnyal, szivárványt húz maga után és én lennék a legboldogtalanabb, ha a szürke, poros világban kéne vergődnie.
elég régi érzelmi rejtély boncolgatásába kezdenék.
van Ő. már régóta van. nagyon rég óta, nem is tudom mikortól. az első alkalommal felkeltette az érdeklődésem. magamat éreztem benne. egy olyan valakit, akiben nemcsak ifjonti lelkesedésként születtek meg azok a gondolatok, amik engem is izgattak, hanem ezeket egy kicsit másabb világban, mint az enyém meg is merte valósítani. vagy legalább sokat tett az "álmok" valósággá alakításában. lépett olyan helyzetekben, amikor én már nem mertem vagy még fiatal voltam vagy egyszerűen nem adódott számomra lehetőség rá. ha azokat az éveket újra le kéne élnem, úgy élném, ahogy Ő tette/teszi.
nem tudom megmagyarázni a látatlanban születő (egyoldalú???) köteléket Vele.
aztán az első találkozásunkra is világosan emlékszem. a dobbanásra a mellkasomban, amikor felfedeztem a lépcső alján. megismert. mosolygott. helyesen mosolyog :D
jött, majd felszínes szóváltás után távozott is az életemből.
de nyomot hagyott. egyre mélyebbet.
sokat gondolok Rá. sokszor jutott eszembe régebben is. mostanában is. elképzelek helyzeteket Vele. életképeket játszok le. álmodozok :)
szabad-e kicsit engedni az érzelmeknek?
mit érzek igazán?
miért??
mennyire szánalmas ???
mi a jó megoldás?
és ki Ő???
most, hogy lassan kézzel fogható közelségbe kerül a lakásom, már kezdenek felmerülni a jövő kérdései.
lesz egy lakás, oké. meg lesz egy halom nagy hitel hozzá, ami ugye kötelezettségekkel jár.
2032.
húsz év. rengeteg idő. ki tudja hol leszel akkor, mit fogok csinálni akkor és addig? tervekre van szükségem, mert egy kicsit gatyába kell rázni a pénzügyi helyzetemet és valamiféle távlati célt is ki kell tűzni annak érdekében, hogy ne parázzak be és minél hamarabb teremtsek egy kis anyagi hátteret magam mögé.
felszabadultam az évre a tanulás alól is. teljesítettem a szükséges követelményeket, de ennek ellenére mégsem érzem, hogy megnyugodhatnék. csupán 3 (2,5) vizsga van hátra és teljesítek minden tárgyat, amit felvettem.
lassan már tényleg csak magamra kell majd gondolnom.
ma becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat. majd 2 órát szórakoztam az egyedi kis csomagolásokkal. tavaly is többen nem akarták kibontani a csomagjukat, annyira tetszett nekik a csomagolás :D idén a novemberi büdzsét terhelte az ajándékvásárlás, úgyhogy ezzel is beljebb vagyok. van elég egyéb kiadás.
holnap céges karácsony.
hétvégén ajándékokat készítek a munkatársaknak, ahhoz is minden készen áll, csak neki kell állni.
meg lesz buli is. talán. ma semmi kedvem hozzá, de szombatig még nekipihenek. :P
érzelmileg viszont továbbra is analfabéta vagyok. döntésképtelen. van, hagyom. nem erőltetek semmit, majd alakul. ha nem alakul, akkor úgy alakul.
egy nagy kérdés van még az életemben: szilveszter :P :D
semmire.
:D
költői volt a kérdés. ugyan mit lehet csinálni egy ilyen napon?
a reggel még úgy ahogy munkával is telt, egészen addig, míg le nem kapcsolták az áramot. onnantól kezdve bomoltunk. ebédelés az íróasztaloknál. újság. beszélgetés. minden egyéb.
mikor már visszakaptuk az áramunkat, senkinek nem volt kedve ismét előszedni a korábbi belekezdett munkákba. a nap hátralevő részében mulatós zenével gyötörték az idegeimet a kollégák, msn és fb beszélgetéseket folytattam le, kvízparton játszottunk és másfél óra alatt sikerült megírnunk a heti jelentésünket :D
igazán nagy teljesítményt nyújtottunk.
beszéltem anyummal is kétszer. kétszer fél órát. az összesen egy egész óra. nem csaptam le a telefont, nem ordibált, nem sírt, nem volt elviselhetetlen.
érdekes lesz a karácsony, az biztos. még az is lehet, hogy szívesebben megyek majd fogorvoshoz, mint otthon legyek...
beszéltem anyummal is kétszer. kétszer fél órát. az összesen egy egész óra. nem csaptam le a telefont, nem ordibált, nem sírt, nem volt elviselhetetlen.
érdekes lesz a karácsony, az biztos. még az is lehet, hogy szívesebben megyek majd fogorvoshoz, mint otthon legyek...
de mindent összegezve jó volt. :))
szóval a válasz módosítva: munka szempontjából semmit, egyébként pedig nem sokat :D:D
soha nem voltam még ilyen ideges.
úgy érzem magam, mint egy vad érezheti, amit befogtak és egy szűk ketrecbe zártak. szét akarok robbanni, de még erre is szűkös a helyem. nincs levegő, fojtogat a lét.
az egész október 21-én kezdődött, mikor megnéztem egy lakást. aztán másnap igent mondtam rá, majd egy kisebb összeg segítségével kifejeztem szándékomat annak megvásárlására. minden úgy indult, hogy rendben lesz, gyorsan és zökkenőmentesen lezongorázzuk az adásvételt és a hitelkiváltást. mert ugye, hogy ne legyen egyszerű az eset az ingatlan értékének majd egészére jelzálog volt/van bejegyezve. megnyugtattak, hogy ez nem akadály, egy kicsit komplikáltabb lesz a dolog, de nem vészes.
belementem.
egy hétre rá már aláírtuk a szerződést és lefoglalóztam a lakást egy már nem csekély összeggel. vártunk. vártunk. aztán 2 hétre rá jelezték, hogy módosítani kell a szerződést, így nem lesz jó. az ügyvédem persze csak halogatta, azt hitte meggyőzhet egy bankot és annak eljárásrendjével szembemenve kieszközölheti akaratát. belebukott...milyen meglepő. ezután még el is kért tőlem a módosításért egy kis pénzt, így az ügyvédi költségeim elérték a százrugós határértéket :S sebaj, gondoltuk, most már rendben leszünk.
vártunk. vártunk.
majd szóltak, hogy még ez kell. meg az. meg ilyet kell nyitni. és oda kell menni.
ott állunk, hogy az eredeti összeghez képest pont annyival kapok kevesebb hitelt, amennyi elég lett volna a berendezéshez. újabb összegek csúsznak ki a kezemből a várakozás miatt. az idegeim pedig már kezdenek tönkremenni. a tulajdonossal is egyre nehezebben értetem meg magam, pedig szeretném, hogy a jövő héten adjon kulcsot, mert már egy hónapja nem lakik a lakásban, amiben én simán elkezdhetném az átalakításokat.
holnap úgy néz ki már talán minden rendben lehet. bár tegnap is ezt hittem a mára. és nem így alakult.
közben a főnököm átrakott egy másik cégébe, így megváltozott a munkahelyem. remélem ez nem fog bekavarni.
közben évfolyamdolgozatot kellett írnom, zh-ztam és vizsgám is lesz.
közben persze dolgozni is kell.
közben apámtól kaptam egy lebuzizó smst, amire a mai napig nem tudom hogyan reagáljak. jelenleg hanyagolom az ügyet, mert nincs annyi idegszálam ami elég lenne ennek lezongorázására.
közben találkoztam valakivel, aki iránt nem nagyon érzek semmit, de jó vele lenni. nem tudok rákoncentrálni a dologra. és talán nem is akarok semmi komolyabb viszonyt kialakítani vele.
közben egy jó barátnőm is "kitagadott". egy email váltás óta nem kommunikálunk, de nem értem miért és mi a probléma.
közben itt a tél. nincs pulcsim. nincs nadrágom.
vegetálok.
érzelmileg.
fizikailag is.
mosolygok, ha éppen van rá erőm.
aztán belül meg összeomlok lassan.
update: ma este szóltak szüleim, hogy megérkezett az illetékfizetési felszólító levél :) csak hogy lássátok milyen tempóban dolgozik az APEH, ha odafelé kell adni a pénzt... (igazából nem tudom mirefel a nagy sietség, mikor még csak tulajdonlapi széljegyen vagyok, fizetve meg még nem sok van a lakásból, a fizetési határidő sem járt még le, szóval mi alapján gondolják, hogy nekem van lakásom?????)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
