megint

unalmas.

álom

egy baráti társasággal voltunk egy szállodában. két ágy. a képek hirtelen váltakoztak, de hol szexeltem az egyik ágyon, hol csak beszélgettünk. a lényeg nem is itt, hanem mellettünk történt. a másik ágyon egy szemüveges, 70 felé közeledő bácsi feküdt a hátán, a farkára pedig egy 7 éves forma gyerek fejét tologatta. lottyadt volt a pöcse, de a gyerek nyalogatta, szopogatta. 

ránéztem valakire, aki mellettem feküdt az ágyban. egyetértett, hogy ilyet nem. de nem csinált semmit. 

ráordítottam az öregre. megkérdeztem hány éves a gyerek, mire ő 2,5! felháborodtam, de ő úgy viselkedett, mint  aki nem is tudja min húzom így fel magam. remegtem, hevesen dobogott a szívem...álló pöccsel, meztelenül vágtam neki a recepció felé vezető útnak, hogy hívjam a rendőrséget...

snitt.

telik-múlik-de-nincs-tartalma-------------
                                                               ------------ --------  ------- - - -- --- - ------------ --

érdeklődés hiányában a ma esti előadás elmarad

nem. abszolút nem volt hiba. egy gyönyörű, mesebeli kaland volt. olyan, amit mindenki álmodik mikor megnézi a Titanicot. ez is pont, mint egy film. lejárt. a filmkockák képei a teli tekercsről átcsévélődtek az üresre. megtöltötték azt, színes képekkel sugározták be a környezetet, de elfogytak. 

nem fájt. a hatása, mint egy jó filmnek még bizsereg az emberben. éjszakánként elmereng a sötét plafonba bámulva, hogy "we could have had it all"...de aztán elmosolyodik és ennyi jutott. 

elhagytam az életem április és május között félúton. keresem, keresem, de még nem sikerült meglelni. ennek vannak elég racionális, és kissé spirituális okai is. a legnehezebb a célkeresés. nem a távlati, a messzi jövőbe sejlő szép álmoké, hanem a realitás talaján megjelenőké. amiket kézzelfoghatóan elér az ember, ha tudja, merre induljon értük. 

Őfelsége is szűkölködik. néha barátkozik csak idegenekkel, kevésbé idegenekkel, de neki sincs ideje szomorkodni. igazgatja kis világának ügyeit, amik szintén kicsit felülvizsgálatra szorulnak. így tengődnek napjaink. a megélni kívánt percek elpörögnek, a töltelékek pedig lassan vánszorognak. 

A rejtett tükörterem

messziről csak a tornyok és a hűvös szélben lengedező színes zászlók látszanak rajta, ahogy a ködös tájból kiemelkednek a horizont felé. a látványa hívogató, vonzza a tekintetet, kíváncsivá teszi a szemlélődőt. közelebb kerülve feltárulnak a hatalmas ablakai, az égbe szökő falak vékony támpillérei és csipkézett díszítése. 

a látogatót elkápráztatja a látvány. minden irányból körbejárva feltárulnak a monumentális építmény csodái. érdekes, szemet gyönyörködtető és itt-ott virtuóz megoldásai. a tekintetet hamar az építményt körülvevő árkon túli monstre bejárati kapu ragadja meg. a bejáratig eljutni már nem jelent gondot, hiszen az idő rányomta bélyegét a kastélyra. az azt körülvevő árokban már csak pocsolyák emlékeztetnek az egykori kék vízre. a védelmi funkcióját vesztett mesterséges körtavat könnyen be lehet venni. itt-ott békák kuruttyolnak, vízi madarak röppennek fel a kusza nádrengetegből. a láncokon csüggő felvonható hidat megkerülve is el lehet jutni már a kapuig. nincsenek őrök, nincs aki védje az épületet az idegenektől. 

a tisztességes bámészkodó mégis a leeresztett hídon közelíti meg a kastélyt. csodálkozva veszi észre, hogy a távolról oly csodás építményt már elkezdte kikezdeni az idő. a díszítések hol kopottabbak, de még mindig csak az értő szemek számára tűnik fel ódonságában rejlő szépség.

a kapu. hatalmas. erőt sugárzó. mégis félelmetes. elzárja az egyetlen bejáratot a kastélyba. nincs rajta kilincs, nem látni be rajta. minden rejtve marad a bámészkodó előtt. egyetlen lehetőség van a bejutásra, a szemmagasságban lógó kopogtató. az egyszerű, tömör és rozsdás vasszerkezeten jól kivehetőek a használat jelei, a fényesebb pontok, ahol a kezek a bejutást várva megfogták és bezörgettek vele. ezek a pontok fényesek, csillognak a ködön átcsigázó napsugarakban. 

a kapun túljutni csak a bent lévők bizalmának elnyerésével lehetséges. a hosszas kopogtatás után csikorogva nyílnak meg az ódon ébenfa szárnyak és sejtetik meg a bent szépségét. csak ritka alkalmak szolgálnak okot arra, hogy a kapuk tárva nyitva várják a látogatókat. az egyszerű ember számára épphogy résnyire nyílnak csak meg, annyira utat engedve, hogy a szemfüles utazó besurranhasson rajta mielőtt fülsértő robaj kíséretében ismét becsukódnának előtte. 

a kastély milliárdnyi szobáit kívülről is sejtetik az ólomüveg ablakok, ám csupán egyből szűrődik ki hívogató, meleg fény. ez a szoba, fent az egyik legmagasabb toronyban igyekszik betölteni az erdei világítótorony szerepét. próbál utat mutatni a rengetegben bóklászó látogatónak. a kapun belül azonban egyértelművé válik, hogy a többi szobát is használják, annak ellenére, hogy kevesebb alkalom adódik azok bevilágítására. egyes helyiségekben már elavult a világítási rendszer, ott csak gyertyával lehet egy-két tárgyat kivenni ha a huzatos folyosóról bevilágít az ember. a cikázó láng épp csak bepillantást enged, az ajtókat hamar vissza kell zárni, a felkavarodó por pedig sokszor beleszáll a szembe. 

rengeteg lépcsőn visz fel az út abba a kivilágított odúba. a kaputól indulva megcsodálható a karbantartott, bár eléggé eklektikus kert. az épület struktúrája sem mutat rendszerezettséget, jól fellelhetőek benne a kor változó követelményei, a lakók igényei szerinti átalakítások és bővítések. a falak mégis masszívak, ezt bizonyítja az is, hogy a viszontagságos idő ellenére is állnak. 

feljutva a toronyszobába zavart nyugalom fogadja a vendéget. otthonos környezet, néhol kissé erőltetett és nem odaillő díszek. a fények mindent engednek látni, mégis jótékonyan takarják a hibákat. az ámuldozó vendégek nem mindegyike veszi észre a teljesen kézre eső kapcsolót, amivel fokozva a fényt egy-egy sarokban már feltűnnének a penész jelei. nemes penész, de ez mégsem a szoba dísze. 

a kastély éke talán mégis a kusza folyosók dzsungelében megbújó kicsinyke, egyszerű vasajtó mögött található tükörterem. a  szalon méretei elképesztőek, a tükrök pedig az illúzió segítségével fokozzák a befoghatatlannak tűnő élményt. a plafonról óriás, szerte ágazó arany csillárok lógnak, apró arany levélkék ezreinek díszítésében. a fényviszonyok annyira elkápráztatóak, hogy idő kell míg a szem hozzászokik. a terem minden pontjában a kifinomultság érződik. a hozzá értő kezek érintése. a kastély lelke ez a terem, mégis rejtve marad a kíváncsi szemek elől. csak az igazán elszánt látogató találja meg a kastély labirintusában a majdhogynem titkos ajtót. pedig a terem levegőjében mindig érződik a jókedvű mulatságok légköre, az fullasztó táncok tömény, kábító mámora, az éjjeli bálok felfűtött sóhaja. a terem lélegzik. dobban egyet. életre kel. 

a kapun túl, az árok túlpartjáról figyelve a fényárban úszó teremből semmi sem látszik. a tervező hibája lenne mindez? vagy az építész mért el valamit? hogyan kerülhetett ez a terem a kastély legeldugottabb szegletébe? a tervező szarkasztikus humorát jelzi ugyanakkor a kaputól induló arany vezérfonal, ami könnyedén utat mutat a szemfüles látogatónak, és tévutak helyett egyből a terem felé irányítja. a látogatók zöme azonban felfelé néz, gyönyörködik a kastélyban, keres, de eredménytelenül. aztán a csoda elmúlik, az erdő még sok kastélyt rejt, legtöbbje jól kivilágított,  már az útról hívogató tükörtermekkel, tükörtermekkel, ahol minden nap ég a világ és árad a jókedv. 

kontra

engem nem kaptál.

engem nem kellett kiérdemelned. 

én adtam magam. teljesen magam. 

engem nem kell megköszönni. 

értem senkinek sem jár hála, fizetség. 

ingyen vagyok csak a Tiéd.

good-for-nothing

haszontalannak érzem magam. 

tudom, hogy többre vagyok képes. 

kihasználtsági fokom kb. 30 % körül mozog. 

nem vagyok elégedett a munkámmal. tudom, hogy jelenleg olyan időszakot élünk át, amiben nem nagyon van mit csinálni, de engem ez padlóra küld. ülni és várni. nem csinálni semmit. tenni-venni. bízni abban, hogy holnap talán jobb lesz. és mindemellett tehetetlen vagyok. nem tudom kézbe venni a dolgokat, mert egy nagyobb rendszer áldozatai vagyunk. 

társadalmi oldalon is szükségem lenne valami kézzelfoghatóbbat letenni az asztalra. türelmetlen vagyok. próbálkozom, de egyrészt túl szerteágazó az érdeklődésem, nincs még körülhatárolva, másrészt pedig nehéz kapcsolatba lépni a szervezetekkel. 

mindenesetre beindítottam a lakásfelújítás projektet. holnap az első fázis kerül kivitelezésre terveim szerint. jövő héten indul a víz fázis. aztán a munkálatok előrehaladásának függvényében a többi fázis. :)

a fenti projekt viszonylag leköt. csapongó gondolataim között egyetlen állandó van csak. annak redukálása pedig egy újabb kihívás lesz,  megoldást még nem találtam rá. keresem. addig is nem vagyok teljes. még fél sem... :S érzelmileg sem tudom kiélni magamat. 

ismét fel kéne frissíteni a sport projektet is, amit egy ideje hanyagolok. ezzel szorosan összefügg a szedjünk-fel-néhány-kilót projekt, a kettő párhuzamosan illene, hogy fusson. tervezési fázis alatt a fallabda felvétele a tevékenységek közé, előreláthatólag jövő héten kerül aktivizálásra. 

hirtelen ennyire futotta. gyorsan jött, nem is hozta meg a hatását sem...továbbra is itt feszít bennem, nem fér el, de nem tud kijönni...

linkelek

mégis lesz ma bejegyzés :D


                    önkéntesség
                                                           
                                                                            teszt

szürke.

és valamilyen oknál fogva kibaszott magányosnak érzem ma magam... :S 

talán nem kellett volna délutánig aludni :D

talán el kéne felejteni, hogy még ha sok programom is lehetne, úgyis tanulnom kéne...

talán meg kéne inni pár felest :D

talán be kéne raknom az ingét a szekrénybe, hogy ne érezzem minden lélegzetvételnél még az ő hiányát is.

talán nem kéne ennyit nyavalyogni... 

napimenü

virtuális énem az elmúlt napokban igen aktív volt, ami köszönhető talán a majdnem felfekvésig kivitelezett ágyban töltött időnek. :S 

tegnap learattam ennek első babérjait is...folyt. köv. 

a többi tervbe vett éjszakai program úszik, felbukkant egy zavaró tényező a másik szobába. ismét nem egyedül vagyok. már jelzem naaaaagyon, de naaaaaaaaaaaaaagyon elegem van ebből a helyzetből. adott egy két ünnep közötti 5 napos intervallum, amit gondoltam végre egyedül tölthetek fent ebben a csodás lakásban. (amúgy szeretem). erre nem hazajön kedden !!!!! a lakótársunk??? kedden!!!!! máskor az utolsó pillanatig otthon van (nem úgy mint én). wáááááááá...

• ma felkeltem. 
• levágattam a hajam. 
• kiszedettem a szemöldököm. 
• elindultam ikeába. 
• eljutottam az arénáig. (megvan a back-up plan szilveszterre, de még reménykedem az igaziban)
• vettem tücsköt. 
• bementem sparba tejfölért. (vettem almalevet, túrórudit, energiaitalt, cigit, és tejfölt...)
• el akartam menni euronicsba. de bezárt. 

még 3 nap. szorítani!!!!!! aztán több ilyen bejegyzés nem lesz. 

az elmúlt napokban emellett őfelsége folyamatosan zargat. nem tudom lecsillapítani, már a rég bevált módszerekkel sem. szörnyen idegesítő lett. :S telhetetlen. 

(összeszedett voltam, mi? :P)

életkép

minden nyugodt. itt zümmög a színváltós izzó a karácsonyfán mellettem, a tv-ben zajong egy már ezerszer levetített film, sötét van, ketyeg az óra, azzal a jellegzetes hangjával amit csak itthon tud. karácsony van. így szokott lenni. 

álló víz. 

nincsenek csak fodrok rajta. 

sütöttem bejglit. ismét nem a legjobbra sikerült, mert anyuval nem tudtunk dűlőre jutni az arányok tekintetében. így kis tészta, sok töltelék :D 

2032

most, hogy lassan kézzel fogható közelségbe kerül a lakásom, már kezdenek felmerülni a jövő kérdései. 

lesz egy lakás, oké. meg lesz egy halom nagy hitel hozzá, ami ugye kötelezettségekkel jár. 

2032. 

húsz év. rengeteg idő. ki tudja hol leszel akkor, mit fogok csinálni akkor és addig? tervekre van szükségem, mert egy kicsit gatyába kell rázni a pénzügyi helyzetemet és valamiféle távlati célt is ki kell tűzni annak érdekében, hogy ne parázzak be és minél hamarabb teremtsek egy kis anyagi hátteret magam mögé. 

felszabadultam az évre a tanulás alól is. teljesítettem a szükséges követelményeket, de ennek ellenére mégsem érzem, hogy megnyugodhatnék. csupán 3 (2,5) vizsga van hátra és teljesítek minden tárgyat, amit felvettem. 

lassan már tényleg csak magamra kell majd gondolnom. 

ma becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat. majd 2 órát szórakoztam az egyedi kis csomagolásokkal. tavaly is többen nem akarták kibontani a csomagjukat, annyira tetszett nekik a csomagolás :D idén a novemberi büdzsét terhelte az ajándékvásárlás, úgyhogy ezzel is beljebb vagyok. van elég egyéb kiadás. 

holnap céges karácsony. 

hétvégén ajándékokat készítek a munkatársaknak, ahhoz is minden készen áll, csak neki kell állni. 

meg lesz buli is. talán. ma semmi kedvem hozzá, de szombatig még nekipihenek. :P

érzelmileg viszont továbbra is analfabéta vagyok. döntésképtelen. van, hagyom. nem erőltetek semmit, majd alakul. ha nem alakul, akkor úgy alakul. 

egy nagy kérdés van még az életemben: szilveszter :P :D

kezdem megint elveszteni magam..........

mitől van ez? 

miért hullámzik állandóan a hangulatom??

mire jó egy szombat munkanapként?

semmire. 

:D

költői volt a kérdés. ugyan mit lehet csinálni egy ilyen napon? 

a reggel még úgy ahogy munkával is telt, egészen addig, míg le nem kapcsolták az áramot. onnantól kezdve bomoltunk. ebédelés az íróasztaloknál. újság. beszélgetés. minden egyéb. 

mikor már visszakaptuk az áramunkat, senkinek nem volt kedve ismét előszedni a korábbi belekezdett munkákba. a nap hátralevő részében mulatós zenével gyötörték az idegeimet a kollégák, msn és fb beszélgetéseket folytattam le, kvízparton játszottunk és másfél óra alatt sikerült megírnunk a heti jelentésünket :D 

igazán nagy teljesítményt nyújtottunk. 


beszéltem anyummal is kétszer. kétszer fél órát. az összesen egy egész óra. nem csaptam le a telefont, nem ordibált, nem sírt, nem volt elviselhetetlen. 
érdekes lesz a karácsony, az biztos. még az is lehet, hogy szívesebben megyek majd fogorvoshoz, mint otthon legyek...

de mindent összegezve jó volt. :)) 

szóval a válasz módosítva: munka szempontjából semmit, egyébként pedig nem sokat :D:D

.

még élek. 
legalább is ezt mondják :S


alkotmány 2.0


reklám
:

A beszélgetés

ma egy hónapja ejtettük meg A beszélgetést. ilyenkor talán már szingliként feküdtünk egymás mellett az ágyban. pár centire a másiktól, mégis talán a legtávolabb a két év alatt. 

bevallása szerint jól van. jól vagyunk. örülök neki. csak az fáj, hogy teljesen kirekesztett az életéből. jó, mondta, hogy nála nem menne az exszel barátkozok dolog. én meg nem is erőltettem. elváltunk. végérvényesen. lezárva. 

ui.: 

- elfogyott a fogkrémem.

-- továbbra is minden reggel fel kell kelni...

---nem nyertem a lottón.

----nem is lottózok...

-----tv vagy nem tv?

------vele vagy nem vele?

-------ide vagy oda?

--------szeretném, ha idén már saját karácsonyfát állíthatnék a lakásomba :D

---------twitter!
----------utálom a csakaszámjár-buzikat.

7vége

vele randiztam volna :P

álmomban sem. :D már ránézésre elélveznék tőle...

Őfelsége meglepődését is tolmácsolnom kell, igazán meglepte, hogy nem ismerték fel a kedves olvasók. 

a hétvége otthon telt. öcsém szalagját avattuk, mondhatom igazán szépen. volt sok-sok kaja, mi meg jól teletömtük vele magunkat. hazafelé még írtam a telóba egy rövid kis bejegyzést arról a látvány-napsütésről, amit a szombati felkelő nap produkált. igazán látványos volt. csakúgy, mint pénteken, mikor lemenőben káprázatos mályva színűre festette az egész égboltot. én még sosem láttam ilyet, valóban csodálatos volt. 

az utazás azért felettébb mókásan zajlott, ami talán várható is tőlem. :D 

kezdődött azzal, hogy kinéztem a vonatot neten 8:45-re. fel is keltem időben, összekészültem és még volt 10 percem indulásig, úgyhogy valamiért ránéztem a gépre és bekapcsoltam. mint kiderült nincs olyan vonat. hehe...hogy lehet ez? hát úgy, hogy e sorok írója a visszafelé utat nézte odafelé :D ok, akkor megyek másikkal, gondolom én, kicsit még ejtőzök itthon, és irány az állomás. 

jegy kiszed, vonat indul, kalauz jön. és nem jó a jegyem. nem??? hogyhogy!!! hát nemcsak a vonat indulását néztem el, de a jegyet is visszafelé útra vettem meg :D tök rendes volt a kaller, hagyott ingyen utazni :P megspóroltam egy fél utat, király :D

sajnos a vasárnap este nem azzal alakult, akivel terveztem. 

a holnap sem túl biztató. lesz sok tanulás, csak eredménye nem nagyon. 

unalmas lett, igaz? 

hétvége

Őfelsége átvette az irányítást. sajnos valami szürke fátyol került a látóhatárra, ami nem engedi átszűrődni csak az őt érdeklő gondolatokat. megfertőz a tesztoszteron. :S 

szétszórt vagyok. 

kapkodó..

kedvetlen...

ádáz harcot vívok az irányításért. majd jelentem ki győzött. :D

a hét

jól vagyunk. 

csak az életet megkeserítő apróságok tömkelege tarkította a hét átlagos mivoltát. a hétfői abszolút semmittevést követően hasonlóan bénán töltöttem el a szabadidőmet. 

délutánonként csevegés és levelezés ismerősökkel, barátokkal, leendő barátokkal és leendő leendőkkel...

napközben munka. 

néhány kellemetlen apróság (minden napra jutott valami, elfoglaltsággal együtt):

- felkészültem a pénteki zh-ra...csak nem abból a tárgyból, amiből a zh-t kellett írni :P (ez még vicces is lehetne, csak így nem lesz megajánlott jegyem, hanem vizsgáznom kell majd :( )

- újra kell kötni az adásvételi szerződést - béna ügyvéd

- nem tudtam visszacserélni a csizmám zarában (ennek van jó oldala is)

ma este viszont party. :) 

tánci-tánci :D:D

múlik az idő

már remegő gyomorral gondolok a jövő hétre. 

eddig elvoltam, minden napra akadt valami tennivaló. nem éreztem, hogy egyedül vagyok. a jövő hét már kicsit más lesz. 

a teendőim mind iskolai elfoglaltságok lennének, azokhoz meg ugye annyira nem fűlik a fogam :P de azt is meg kell csinálni. 

érdekes módon Őfelsége is nagyon jól viseli az üresjáratot :P nem követelőzik. 

a mai napot viszont abszolút semmittevéssel sikerült eltöltenem. hogy ez jó-e? vagy sem? a héten kiderül :D 

november van. telik az idő.