A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meló. Összes bejegyzés megjelenítése
nem. abszolút nem volt hiba. egy gyönyörű, mesebeli kaland volt. olyan, amit mindenki álmodik mikor megnézi a Titanicot. ez is pont, mint egy film. lejárt. a filmkockák képei a teli tekercsről átcsévélődtek az üresre. megtöltötték azt, színes képekkel sugározták be a környezetet, de elfogytak.
nem fájt. a hatása, mint egy jó filmnek még bizsereg az emberben. éjszakánként elmereng a sötét plafonba bámulva, hogy "we could have had it all"...de aztán elmosolyodik és ennyi jutott.
elhagytam az életem április és május között félúton. keresem, keresem, de még nem sikerült meglelni. ennek vannak elég racionális, és kissé spirituális okai is. a legnehezebb a célkeresés. nem a távlati, a messzi jövőbe sejlő szép álmoké, hanem a realitás talaján megjelenőké. amiket kézzelfoghatóan elér az ember, ha tudja, merre induljon értük.
Őfelsége is szűkölködik. néha barátkozik csak idegenekkel, kevésbé idegenekkel, de neki sincs ideje szomorkodni. igazgatja kis világának ügyeit, amik szintén kicsit felülvizsgálatra szorulnak. így tengődnek napjaink. a megélni kívánt percek elpörögnek, a töltelékek pedig lassan vánszorognak.
az elmúlt napok rohanásban telnek.
Őfelsége igényei szerencsére kielégítésre lelnek, de most ez nem nyújt teljes vígaszt.
munka...munka...munka...
a nem munkával töltött idő nagyon a hétköznapok szürkeségébe veszik. nemcsak az idő a szürke, hanem a kedvem és az életem is. egyetlen színes pontja a mindig csókkal váró párom. bár a mi színünk is kicsit haloványka mostanában, mindketten sokat töltünk a mocskos mammon kergetésével. kergetjük és csak kergetjük...
mókuskerék.
:(
a hétvége egyedül telik, munkával. nagy-nagy királyság. :S
ennyire futotta mára. sok a gondolat, kevés a kijelzőre vetésre szánható idő. de még élek és élni szép!
Őfelsége igényei szerencsére kielégítésre lelnek, de most ez nem nyújt teljes vígaszt.
munka...munka...munka...
a nem munkával töltött idő nagyon a hétköznapok szürkeségébe veszik. nemcsak az idő a szürke, hanem a kedvem és az életem is. egyetlen színes pontja a mindig csókkal váró párom. bár a mi színünk is kicsit haloványka mostanában, mindketten sokat töltünk a mocskos mammon kergetésével. kergetjük és csak kergetjük...
mókuskerék.
:(
a hétvége egyedül telik, munkával. nagy-nagy királyság. :S
ennyire futotta mára. sok a gondolat, kevés a kijelzőre vetésre szánható idő. de még élek és élni szép!
képtelen vagyok elaludni. talán ha kiírom jobb lesz.
>>>figyelem! unalom következik. tömör kapitalista munkahelyi gyönyörök! csak tessék, csak tessék! <<<
2009. augusztusában kezdtem el igazi pályafutásom. lassan egy éve. igen. akkor teljes bedobással fogtam hozzá az ÉLEThez. azóta pedig tanulom....
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>fast forward>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
a fizum így néz ki:
kapok hivatalosan X összeget átutalással.
nem hivatalosan pedig így: Y alap+ teljesítmény (teljesen szubjektíven meghatározva főnök által) alapján Y még egyszer, ha 100%-ot kapok+sikerdíj nyertes pályázatok után
büntiben van a cég, mert rosszul teljesítettünk, hibáztunk és satöbbi. ezért főnök kitalálja, hogy nem ad csak Y alapot és sikerdíjat, ami ugye nem biztos, hogy van. így most úgy néz ki, hogy a hónapban többet utaltak, mint ami járna.
egyedül vagyok a cégnél olyan, akinek most elvileg vissza kéne adnia az átutalt pénz majd felét. persze nem kell, mert "megsajnáltak". pont ez a bajom. ha egyszer azt mondta a főnök, hogy nem jár, akkor ne adományozzon itt nekem. nem szorulok rá, szerencsére a pitiskedésére. tartsa a szavát és kész. annyira megalázónak érzem, hogy úgymond kivételezés van most emiatt velem. egy nagy fasz!
tehát most: mit tegyen az ember?
ad1: beletörődik sorsába és hálát ad, hogy nem kell minimálbérből élnie a hónapban (jelzem, azt sem éri el)
ad2: beviszi a többletet és odarakja a főnök asztalára, hogy ez most nem jár a megbeszéltek alapján. és megköszöni.
ad3: bemegy és odaadja a felmondását.
a legszörnyűbb akkor is a megalázottság érzése. az, hogy úgy érzem szánalomból kivételeznek velem.
:(
>>>figyelem! unalom következik. tömör kapitalista munkahelyi gyönyörök! csak tessék, csak tessék! <<<
2009. augusztusában kezdtem el igazi pályafutásom. lassan egy éve. igen. akkor teljes bedobással fogtam hozzá az ÉLEThez. azóta pedig tanulom....
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>fast forward>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
a fizum így néz ki:
kapok hivatalosan X összeget átutalással.
nem hivatalosan pedig így: Y alap+ teljesítmény (teljesen szubjektíven meghatározva főnök által) alapján Y még egyszer, ha 100%-ot kapok+sikerdíj nyertes pályázatok után
büntiben van a cég, mert rosszul teljesítettünk, hibáztunk és satöbbi. ezért főnök kitalálja, hogy nem ad csak Y alapot és sikerdíjat, ami ugye nem biztos, hogy van. így most úgy néz ki, hogy a hónapban többet utaltak, mint ami járna.
egyedül vagyok a cégnél olyan, akinek most elvileg vissza kéne adnia az átutalt pénz majd felét. persze nem kell, mert "megsajnáltak". pont ez a bajom. ha egyszer azt mondta a főnök, hogy nem jár, akkor ne adományozzon itt nekem. nem szorulok rá, szerencsére a pitiskedésére. tartsa a szavát és kész. annyira megalázónak érzem, hogy úgymond kivételezés van most emiatt velem. egy nagy fasz!
tehát most: mit tegyen az ember?
ad1: beletörődik sorsába és hálát ad, hogy nem kell minimálbérből élnie a hónapban (jelzem, azt sem éri el)
ad2: beviszi a többletet és odarakja a főnök asztalára, hogy ez most nem jár a megbeszéltek alapján. és megköszöni.
ad3: bemegy és odaadja a felmondását.
a legszörnyűbb akkor is a megalázottság érzése. az, hogy úgy érzem szánalomból kivételeznek velem.
:(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
