érdeklődés hiányában a ma esti előadás elmarad

nem. abszolút nem volt hiba. egy gyönyörű, mesebeli kaland volt. olyan, amit mindenki álmodik mikor megnézi a Titanicot. ez is pont, mint egy film. lejárt. a filmkockák képei a teli tekercsről átcsévélődtek az üresre. megtöltötték azt, színes képekkel sugározták be a környezetet, de elfogytak. 

nem fájt. a hatása, mint egy jó filmnek még bizsereg az emberben. éjszakánként elmereng a sötét plafonba bámulva, hogy "we could have had it all"...de aztán elmosolyodik és ennyi jutott. 

elhagytam az életem április és május között félúton. keresem, keresem, de még nem sikerült meglelni. ennek vannak elég racionális, és kissé spirituális okai is. a legnehezebb a célkeresés. nem a távlati, a messzi jövőbe sejlő szép álmoké, hanem a realitás talaján megjelenőké. amiket kézzelfoghatóan elér az ember, ha tudja, merre induljon értük. 

Őfelsége is szűkölködik. néha barátkozik csak idegenekkel, kevésbé idegenekkel, de neki sincs ideje szomorkodni. igazgatja kis világának ügyeit, amik szintén kicsit felülvizsgálatra szorulnak. így tengődnek napjaink. a megélni kívánt percek elpörögnek, a töltelékek pedig lassan vánszorognak.