the happiest sad man in the world

itt a nagy fehér semmi előttem, ami arra vár, hogy megtöltsem magammal. azzal, amit érzek, aki vagyok. sokszor nehéz ez. szavakba önteni mindazt, aminek örülök, ami bánt, ami foglalkoztat, ami engem azzá tesz, aki vagyok. 

most nem. 

leszarom a sok évösszegzést. 2010 ugyanolyan év volt, mint bármelyik másik ez előtt. emberek jöttek, mentek, éltek. az idő csak egy keret, ami abban segít, hogy rendszerbe tudjuk foglalni a világot. számtalan jó és rossz dolog történt velem is. miért kéne bármelyiket is kiemelni? mindegyik arra szolgált, hogy fejlődjek, hogy tanuljak, hogy megismerjek. bármit kiemelhetnék, hiszen minden egyes pillanata az életemnek ezt a cél szolgálta. ezért nem emelek ki semmit. CSAK EGYET. 

megállás nélkül zakatol az agyam. szoros összeköttetésben van a szívemmel és persze mindezek mellett még Őfelségével is. mindannyian Egyet akarnak. annyi gondolat és érzelem van bennem, ami már fizikai fájdalmat okoz. szorít a mellkasom, nehezen kapok levegőt. forog velem a világ és képtelen vagyok racionális döntéseket hozni, figyelni a munkámra vagy bármire, ami körülvesz. egy hete lassan életem minden egyes pillanatát Ő tölti ki. néha annyira hevesre korbácsolódnak a hullámok a lelkemben, hogy kicsapnak és egy-egy könnycsepp formájában a fizikai világban öltenek testet. 

már tudom mit érzek. nem félek, mint eddig hittem. egyszerűen kétségbe vagyok esve. és hihetetlen boldog vagyok.

boldog vagyok. egy mesében élek. egy olyan világban, ahol valóra válnak az álmok: a karomba foghatom, megsimogathatom, beletúrhatok a hajába, fürkészhetem a tekintetét, megízlelhetem az ajkait, cirógathatom elpilledt testét. egyre mélyebben ismerhetem meg a gondolatait, az életét, a világát, a terveit, céljait és vágyait. 

boldog vagyok, hogy ebben a mesében én vagyok az egyik szereplő. 

és mégis kétségbe vagyok esve. kétségbe estem attól, hogy elveszítem. hogy mindez egy tiszavirág röpke boldogsága. racionális embernek tartom magam. egy racionális, boldog embernek, aki nemcsak érzi, de tudja is, hogy kivel szeretné megosztani magát. és pont azért szeretni Őt, mert magát látja benne. és tudja, hogy ha Ő én lenne, mit és hogyan tenne. 

pont azért szeretem, amiért el kell engednem magamban. mert Ő szárnyal, szivárványt húz maga után és én lennék a legboldogtalanabb, ha a szürke, poros világban kéne vergődnie.