a Szivárványhozó

véget ért egy tortúra. 

lezárult egy fejezet. 

LAKÁSTULAJDONOS lettem. :D

mindezek mellett remélem, hogy a jövőben tényleg sikerül végre megfogalmazni mit is szeretnék és hogyan tudom azt elérni. felállítani a célokat, megtervezni a kivitelezésüket. másfél év alatt sikerült "eltespednem". a korábbi tervek megvalósultak, a végső állomás pedig maradt. de a köztes irányt elvesztettem. alábbhagyott a lelkesedésem. tettem csenevész kísérleteket, de én magam sem gondoltam komolyan. 

nem csak egy Embert találtam. egy olyan embert, aki mellett kicsit megijedtem magamtól. attól, hogy "elmaterializálódtam". az elmúlt időszakban tényleg csak vegetálok. nem teszek mást azon kívül, hogy élek. de csak magamnak. azt is felesleges módban. legalább is én nem éreztem egyetlen cselekedetemben sem, hogy bármivel jobb lenne ettől a világ, a világom. hallgatva (és félve) kapitányom terveit megerősödtem a tenni akarásban. úgy érzem, hogy Ő segített abban, hogy most igazán lépést is tegyek. hiszen nem akarom, hogy csalódjon bennem, hogy kevesebbet lásson bennem. motivált lettem. 

még kicsit zavaros a kép. kicsit minden zavaros most. 

a napok alatt teljes mértékben elfogadtam az érzéseimet. 

csak bízom benne, hogy ezek közel ugyanazok, amiket Ő érez irányomba. 

és ha így van, akkor mindenre képes leszek, hogy működjön a kapcsolatunk. 

köszönöm Neki, hogy kicsit felrázott. (kicsit nagyon). tervezek. Vele. Mellette. igyekszem kicsit teljesebbé tenni az életem. bizonyos szinten átrendezni, vagyis inkább csak rendbe szedni az értékrendemet. kicsit bátrabban merek tervezni térben és időben is. mindehhez azonban egyedül még kevésnek érzem magam, támaszkodnom kell valakire. szükségem van Rá.