a nagy bummmm

soha nem voltam még ilyen ideges. 

úgy érzem magam, mint egy vad érezheti, amit befogtak és egy szűk ketrecbe zártak. szét akarok robbanni, de még erre is szűkös a helyem. nincs levegő, fojtogat a lét. 

az egész október 21-én kezdődött, mikor megnéztem egy lakást. aztán másnap igent mondtam rá, majd egy kisebb összeg segítségével kifejeztem szándékomat annak megvásárlására. minden úgy indult, hogy rendben lesz, gyorsan és zökkenőmentesen lezongorázzuk az adásvételt és a hitelkiváltást. mert ugye, hogy ne legyen egyszerű az eset az ingatlan értékének majd egészére jelzálog volt/van bejegyezve. megnyugtattak, hogy ez nem akadály, egy kicsit komplikáltabb lesz a dolog, de nem vészes. 

belementem. 

egy hétre rá már aláírtuk a szerződést és lefoglalóztam a lakást egy már nem csekély összeggel. vártunk. vártunk. aztán 2 hétre rá jelezték, hogy módosítani kell a szerződést, így nem lesz jó. az ügyvédem persze csak halogatta, azt hitte meggyőzhet egy bankot és annak eljárásrendjével szembemenve kieszközölheti akaratát. belebukott...milyen meglepő. ezután még el is kért tőlem a módosításért egy kis pénzt, így az ügyvédi költségeim elérték a százrugós határértéket :S sebaj, gondoltuk, most már rendben leszünk. 

vártunk. vártunk. 

majd szóltak, hogy még ez kell. meg az. meg ilyet kell nyitni. és oda kell menni. 

ott állunk, hogy az eredeti összeghez képest pont annyival kapok kevesebb hitelt, amennyi elég lett volna a berendezéshez. újabb összegek csúsznak ki a kezemből a várakozás miatt. az idegeim pedig már kezdenek tönkremenni. a tulajdonossal is egyre nehezebben értetem meg magam, pedig szeretném, hogy a jövő héten adjon kulcsot, mert már egy hónapja nem lakik a lakásban, amiben én simán elkezdhetném az átalakításokat. 

holnap úgy néz ki már talán minden rendben lehet. bár tegnap is ezt hittem a mára. és nem így alakult. 

közben a főnököm átrakott egy másik cégébe, így megváltozott a munkahelyem. remélem ez nem fog bekavarni. 

közben évfolyamdolgozatot kellett írnom, zh-ztam és vizsgám is lesz. 

közben persze dolgozni is kell. 

közben apámtól kaptam egy lebuzizó smst, amire a mai napig nem tudom hogyan reagáljak. jelenleg hanyagolom az ügyet, mert nincs annyi idegszálam ami elég lenne ennek lezongorázására. 

közben találkoztam valakivel, aki iránt nem nagyon érzek semmit, de jó vele lenni. nem tudok rákoncentrálni a dologra. és talán nem is akarok semmi komolyabb viszonyt kialakítani vele. 

közben egy jó barátnőm is "kitagadott". egy email váltás óta nem kommunikálunk, de nem értem miért és mi a probléma.

közben itt a tél. nincs pulcsim. nincs nadrágom. 

vegetálok. 

érzelmileg. 

fizikailag is. 

mosolygok, ha éppen van rá erőm. 

aztán belül meg összeomlok lassan. 

update: ma este szóltak szüleim, hogy megérkezett az illetékfizetési felszólító levél :) csak hogy lássátok milyen tempóban dolgozik az APEH, ha odafelé kell adni a pénzt... (igazából nem tudom mirefel a nagy sietség, mikor még csak tulajdonlapi széljegyen vagyok, fizetve meg még nem sok van a lakásból, a fizetési határidő sem járt még le, szóval mi alapján gondolják, hogy nekem van lakásom?????)