eljött az idő!

izébigyóminden. 

nagyon sok gondolat kavargózik a fejemben, ideje kiokádni néhányat belőle. 

expárkapcsolat

vallomások ideje. 2 év és pontosan 1 hónap után váltak el útjaink. találkozásunk utáni első héten összeköltöztünk, amit hivatalosan sosem deklaráltunk, de a végén már volt, hogy hónapokig nem jártam a régi szobámban. 

szerettük egymást. a külvilág számára tényleg egy ideális pár képét tudtuk mutatni, ami nem állt távol a valóságtól. de azért megvoltak a magunk problémái. nehezen ment az egymáshoz szokás, ami talán túl sok önfeladással járt mindkettőnk részéről, így egy idő után várható volt, hogy nem leszünk elégedettek. 

az elmúlt időszak már nagyon döcögősen ment. tudtuk, hogy problémák vannak, próbáltuk megoldani őket, de nem ment. valahogy nem tudtunk átlépni dolgokon. csak látszólag. aztán újra és újra kérődztünk rajta egyet, de megemészteni nem sikerült. 

számomra lelkileg augusztusban lett vége a kapocsnak köztünk. valami elszakadt. nem volt meg a közös nevező. nem éreztem már, hogy MI vagyunk. inkább kerültek előtérbe az ÉN és az Ő. nem közeledtünk többet, nem volt kompromisszum. mindketten a másiktól vártuk a változást. 

a végén felgyorsultak az események. nagyon csúnyán összevesztünk. úgy éreztem, hogy itt, most le kell zárni. összepakoltam. 2 bőrönd és két táska volt minden cuccom. végül maradtam. kabátban fordultunk vissza az ajtóból, mindketten sírva. nem tudtuk elengedni egymást. fizikailag képtelenek voltunk rá. de lélekben már túlléptünk rajta. nem ment. 

az egyik bőröndöm kis sem pakoltam. 

megcsaltam. én, aki a legjobban elítélem. teljesen szembe mentem az elveimmel. mégsem érzem, hogy olyan nagy bűnt követtem volna el. nem érzem, mert nem volt benne érzelem, nem csináltam a háta mögött évekig, hisz bevallottam. valamit ő is érezhetett. teljesen felnőtt módon átrágtuk a dolgokat. ez a tettem számára is elég volt ahhoz, hogy fizikailag is véget vessünk a kapcsolatunknak. nem váltunk el rosszban, de azért még szerintem kell idő a felengedéshez. 

szégyellem magam azért. nem tudom, miért kellett ilyen lépésre elszánni magam? miért nem lehetett ezt abszolút értelmes emberekhez méltón befejezni? miért nem voltam egy kicsit határozottabb ott az ajtóban???

szingliként

két hete vagyok egyedül. 

jól vagyok. kibőgtem magam. úgy érzem, hogy valamilyen szinten le is zártam a kapcsolatot. nagyon sok mindent kaptam, nagyon jól éreztem magam. boldog voltam. rengeteg szép élményünk van, amit úgysem lehet elvenni tőlem. ezek mind itt maradnak a szívemben. még akkor is, ha esetleg a jövőben nem tudatosan fogok rájuk emlékezni. és nagyon sokat tanultunk egymástól. egymásról. magunkról. a kapcsolatokról. az együttélésről. 

nem akarok tervezni. nem akarok görcsösen valakit magam mellett. nem akarom, hogy többet várjanak tőlem, mint amit én nyújtani tudok, akarok. nem akarom feladni magam. nem akarok nem szerelemes lenni. nem akarom, hogy cédának nézzenek, de nem akarom, hogy holmi társadalmi nyomásnak engedelmeskedve ne élvezhessem ki az életet. persze felelősséggel és mértékkel. 

barátokat szeretnék. haverokat. akikkel spontán ötlettől vezérelve lehet ökörségeket csinálni. vacsoracsatát szervezni, filmet nézni, együtt sütni és aztán elmajszolni a végeredményt, pusmogni a pasikról, kibeszélni a másikat és jókat nevetni. 

szeretném, ha kicsit mozgalmasabb lenne a hétköznap is. ne csak a munka és a feladatok legyenek, hanem beleférjen a barátság is, hogy ne a hétvégére kelljen redukálni a társadalmi életet. 

bulizni voltam. sokan hívtak, ami nagyon jól esett. aztán több blogger is írta, hogy merre lesz szombaton és én kaptam az alkalmon, hogy felkutassam sorstársaim természetes élőhelyükön is :P persze a tudatmódosító szerek hatása és a túlzottan szmogos, tesztoszteronnal telített és zajos közeg miatt a viselkedésminták valószínűleg kisebb mértékben csorbultak, de első benyomásra eszméletlen szimpatikus emberekkel sikerült összeakadnom a kis virtuális világunkból. hús vér valójában így már összességében 5 főre bővült azon bloggerek száma, akik bizonyíthatóan létező emberek :D sajnos mélyenszántó beszélgetésekre nem adódott igazán alkalom, de azért mégis jót dumcsiztunk pape-val és még a nyereményórát is sikerült elnyernem a manója elől kő-papír-ollóban :) maxennel csak össze-összefutottunk. szívesen ismertem volna meg jobban őt is, de nem igazán akartam őket zavarni, aztán mikor már egyedül maradt én kavarodtam el valahová, egészen addig, míg már késő nem lett és csak elsuhanni láttam az ajtó felé. m.-mel is sikerült összeakadnunk és második alkalommal a táncparketten Őfelségét is megmozgató közelségbe kerültünk egymással :P

a buli végkimenetele azonban mégis negatív hangvételű lett. nem vártam, hogy így fogom érezni magam, de számíthattam volna rá. régen is mindig kisebb depresszióval hagytam el az altert, míg egyedül voltam. nem tudok ismerkedni tánc közben. sokkal inkább a zenére, a mozgásra figyelek, mint a körülöttem vonagló tömegre. így pasizási esélyeim nullák. ha éppen kiszúr magának valaki a tömegből, akkor biztos, hogy én kapcsolatban vagyok éppen. :) így maradt a nyálcsorgatás :)