eltelt az első nap nélküle.
a második éjszaka nélküle. nem szuszog mellettem. nem búcsúzik puszival.
nem keres.
nem keres.
nem keres.
.
.
.
nem hozzá megyek haza, nem vár rám. már nem. nem tudok úgy elmenni az utca mellett, hogy be ne néznék rá gondolva. hogy mit csinálhat. hiányzom-e neki? nem visszhangzik a fürdőszoba az illatszereim nélkül? ki takarja most be éjszaka?
hiányzik.
egyedül alszom. az illatát magammal hoztam. egy kispárna és a Maci.
csak a szívem egy darabkája maradt ott neki. én pedig elhoztam az övének egy részét. most már az enyém. örökre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Te vetettél véget?
Ajjjjj:(
ilyenkor sosem tudom, mit kene mondani :S a valo eletben egyutterzoen nezek es olele, de most... hat, vedd ugy hogy virtualisan megkapod. es kitartas.
uhh, hát teljesen együtt érzek.
Gondolom ezerszer átgondolt döntés eredménye ez a helyzet, de még így is biztosan meg fog szépülni a múlt, és ez igen visszahúzó lehet... szóval drukkolok, és én is kitartást kívánok!
ui:a maci és a kispárna nem biztos hogy segít... még nekem is az ágyban vannak azzal a bizonyos illattal...
Ez a legrosszabb, a hiánya ... és nem tudni, ő mit gondol, mit csinál, mit érez! Mennyivel könnyebb lenne, ha tudnánk néha olvasani mások gondolatában (aztán persze néha nagyon rossz lenne, de akkor is). Az elszakadás nem megy egyik percről a másikra, pláne ha igaz érzelmeken alapult a kapcsolat.
Ha így alakult, annak is megvan az oka ... majd kiderül, mi is volt az, addig meg .. ahogy előttem már néhányan javasolták ... Kitartás! :o)
Megjegyzés küldése