céltalanság

25 éves vagyok. eddigi életem során minden nap úgy keltem fel, hogy előttem lebegett egy elérendő cél. azért tevékenykedtem, hogy ezt a célt elérjem és ezzel tegyem magam és a "világot" jobbá. 


a legutolsó célok között szerepelt a főiskola befejezése és egy állandó, főállás találása. ezeket több, mint egy éve teljesítettem. azt pedig, hogy ezáltal céltalanná vált az életem csak most kezdem igazán felfedezni. mindezek mellett találtam egy párt magam mellé, akivel majd két éve majdnem minden nap együtt kelek és fekszek, megosztom életem. 


persze. csak sajnáltatom maga, mi? hisz ott van nekem az összes többi dolog, amit nem teljesítettem. lakás, autó, gyerek, a kapcsolatom rendezése a családommal, az énem felvállalása a világban, és még sorolhatnám. igen, megértem magam és azokat, akik ezeket is célként határozzák meg az életemben, de én ennél kicsit többet képzelek bele a cél fogalmába. szeretnem azt hinni, hogy a célnak konkrétnak kell lennie, időben meghatározhatónak és teljesíthetőnek és olyan tartalommal kell bírnia, ami alkalmassá teszi funkciójának betöltésére. természetesen továbbra is szeretnék saját lakást, megteremteni egzisztenciális önállóságom, de anélkül, hogy ezeket célként definiálom, nem tudom elkezdeni megvalósításuk. 


megint sikerült kicsit rosszul megfogalmazni a magamét, de nekem jól esett. kellett. 


az elkövetkező kis időben pedig igyekszem újratervezni magamat. szükségem van, hogy társadalmilag is hasznosnak érezzem magam, hogy ne céltalanul bolyongjak. 


tervek?