20:15 már végképp feladom, hogy kimozduljunk a lakásból.
21:04 teljes kóma. ájtatosan figyelem a tv-t.
21:16 Mr. B. jelentkezik, hogy akkor össze kéne futni. megyünk?
22:03 összeveszünk manóval, hogy most akkor miért is nem bújhatok mellé? végül félreértés tisztázva.
22:28 összekapjuk magunk. jó leszek így?
22:48 sétáljunk oktogonig.
23:12 leülünk az eklektika teraszán. martini rendel. iszik. cigi. cikizés.
00:11 számla. indulás haza.
közben: gery, pape, sviktor, őszínte srác és kapitány felfedezése a távolban.
miért nem?
mert bátortalan balfasz vagyok. nem érzem magam jól nagy kiterjedésű idegen közegben. párom barátai előtt való megnyílás időtartalma 1 évben mérhető. most már beszélgetek velük. akár nélküle is. mit kezdenék én egy ekkora társaságban? sajnos ilyen vagyok. nem antiszociális, csak nehezen szocializálódó.
pedig akartam menni. aztán nem. aztán igen. aztán nem. aztán igen. aztán elfelejtettem. aztán már késő volt. aztán meg mégis mehettem volna, de...
szóval ez most kimaradt. viszont...
2:03 fekvés alváshoz. de nem jön az álom a szememre.
2:23 bejegyzés megszülése. mert mégis le kell írni.
várhatóan 3:07 életelmélkedés befuccsolása és jótékony álomba merülés.
(ön)kérdés: miért nem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Mért nem? :(
Én is így vagyok ezzel, félek az idegenektől, de csak melegek körében. Meg szerintem még jó sokan.
Hát nekem is furi volt, de pár ital után már könnyebben ment, bár így is zárkózott voltam magamhoz képest... azért remélem legközelebb leküzdöd azt a hiányzó pár métert és a belső ellenállást is. :P
hát azért ehhez pofa kellett, hogy 2 méterre ülnek a "lelki társak" és te ne menj oda... tisztelet?
felvegyem? ne vegyem fel?
akkor jössz oda, amikor jól esik. Nem mondom, hogy teljesen megértem a nehezen szocializálódó embereket, de empatikus vagyok irányukba. Vannak, akiknek idő kell, míg biztonságban érzik magukat egy adott közegben, és ezt el kell fogadni. Ha érteni nem is tudjuk teljesen.
Megjegyzés küldése