most kaptam sírógörcsöt.
kiszaladtam az arénába a cipőmért és most értem haza. bekapcsoltam a tévét, hogy legyen zaj itthon, de leragadtam a naplónál. észak-korea. rövid riport a rákosi mátyás kórházról. örültem volna, ha még rövidebb és nem kellett volna végignéznem. annak örültem volna a legjobban, ha később érek haza 10 perccel. ha nem kell tudnom arról, hogy mi történik ugyanabban a világban amelyikben én is élek. struccpolitika. mert ha nem az lenne, akkor gyötörném magam és nem hiszem, hogy pár napnál tovább bírnám. nem tudom, hogy azok az emberek miért élnek. nem értem. nem tudom megérteni és talán nem is akarom.
volt ugye nekünk is egy hasonló rendszerünk, de amit ezek ott művelnek az már abszolút beteg. olvastam könyvet mao agymenéséről is és mindarról, mi zajlott/zajlik Kínában. az is borzalmas volt, de szerencsére már ott kezdenek észhez térni és ha még mindig kommunisták is, az agymenés kezd alábbhagyni, nincs személyi kultusz és már van remény az életre. de ezeknél emmi ilyen nincs. semmi. nem értem hogyan képesek élni??? nem látom, hogy mit láthatnak maguk előtt. mit hisznek? mit gondolhatnak? miért nem akarnak mást? miért nem tudják megszervezni a maguk forradalmát, mint ahogy máshol is megtették sokszor. és nem értem, mit élveznek a vezetők ebben. MI A JÓ NEKIK???? ez a betegség, a gyógyíthatatlan betegség. amit ők érezhetnek. mert nem látok benne perverz, undorító kihasználásnál mást benne. még a pénzt sem érzem, hogy az lenne a motíváció. vagy a hatalom. mert mit ér ott mindez? semmit. ezeknek a vezetőknek tényleg betegségük van. gyógymódnak sajnos egy kis olmot tudnék ajánlani nekik bele az agyukba, gyorsan, fájdalommentesen.
és talán azért érintett most ez annyira, mert már reggel is azon a hírös nyilatkozaton agyaltam, amit immáron ki kell majd függeszteni mindenfelé, úton útfélen. mert így kezdődött mindegy agymenés, nemde? most még csak a szöveg, aztán a kép. merre megyünk? jó ez nekünk? és ha nem jó, akkor miért ülünk még mindig a seggünk és csak blogolunk tátott szájjal??? mindenki látja, mindenki tudja, hogy itt valami nem működik a demokratikus berendezkedés követelményeinek megfelelően, mégis csak olvassuk a HVG-t, nézzük a tévét és somolygunk magunkban, hogy ejnye-bejnye. adolfka is így került szépen hatalomra. demokratikus úton. aztán jött aminek nem kellett volna jönnie...mindenki tudta. mindenki látta. mindenki ült a seggén. (tudom, más volt akkor a helyzet, de mégis szép példa.)
summa summarum: üljünk tovább és éljen kim ir szen.
:S
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
"...miért ülünk még mindig a seggünk és csak blogolunk tátott szájjal???"
Kurva jó kérdés. Viszont az hazánk szabadságának szerencséje, hogy mi az esetek többségében mertünk lázadni. Hiszem, hogy forradalom vár ránk.
Szerintem oda sosem fogunk visszajutni. Az a korszak már régen megbukott, az tény, hogy az országban nagyon erőssé válik pár éven belül a kormány hatalma, s egészen stabil lesz a befolyása. - Ez előnyünkre válhat, hiszen a jelenleginél, vagy korábbinál ezerszer jobb. Sokkal jobban örülök, h nem tiszi-toszi kisebbségi pártok, nem túl jobboldali, s nem is baloldali került oda, hanem egy többségben lévő, melyek a döntéseiket hamarabb meghozzák, így hamarabb változik valami. Mert az országnak már végleg elege lett belőlük, már mindegy mit, csak valamit változtatniuk kell - ezt várják el. Viszont visszafelé már lehetetlen táncolni, ezt felfoghatná mindenki. Az emberek felvilágosultak, ráadás 2010-et írunk, szólás és sajtószabadsággal stb... Ezen az egész kitaláción kár ijedezni...:S
Popov, a sajtószabadság a harmadik köztársaságban még nem volt ekkora veszélyben, mint most. A Fidesz saját embereivel tűzdeli tele a médiát is.
Az emberek felvilágosultak? Mégis miről? 1990-ben ki hitte volna, hogy 2010-ben szélsőjobboldali félkatonai szervezet fog létrejönni? A kormány igenis visszatáncoltatná a magyart, ahogyan én látom. Továbbá miért lenne az jó nekünk, hogy az ország ügyeibe kizárólag egy pártnak legyen beleszólása? Ez már nem diktatórikus kissé?
kedves popov.
sajnos a magyar felvilágosultak körét én nagyon szűken mérem, szóval rájuk nem nagyon szabad számítani.
valóban, én is szeretem azt hinni, hogy visszafelé már csak nem megyünk...de végülis a görögök már több ezer éve feltalálták a demokráciát, mégis jócskán visszamásztunk a történelemben.
a bizalom hal meg utoljára. hátha megjön az eszük.
és mi az, hogy mindegy, hogy mit, csak változtatni? nem! nem erről szól. olyan dolgon kell változtatni, amin szükséges változtatni!!! ilyen szófosást senki sem kért!
Azt kell mondjam, hogy ismet csak egyetertek Iguazuval. Popov szivem, neked pedig meg sokat kell tanulnod, mint ahogy ezt mar nem egyszer tudtodra adtam, remelem, nem unod meg :) Sok mindenben a regi onmagamat latom benned, ez azonban nem feltetlenul jo.
Apropo, most akkor lesz blogregisztracio vagy nem?
Captain: "Apropo, most akkor lesz blogregisztracio vagy nem?" - öhh mire érted, arra, amin a multkor agyaltam, hogy wordpressre kéne átmásznom:) Végülis ami aztilleti lesz, de majd egy másik bloggal... ami nem melegtémájú, s nem is önmagamról szól. Egy kemény technológiai szakblog lesz:D
Többiek: Jó végülis, több szempontból is igazatok van. Mégis annak ellenére úgy gondolom, jobb ha egy párt kicsit többségben van, mint sok-sok másik hasonló erővel. Annak nincs értelme, hogy se erre- se arra nem jut az egész. Egymás leszavazása, időhúzás, és a döntések ellehetetlenítése sem visz jóra... Egy ismerősöm mondaná, olyan helyzet ez, mintha fognánk 4-5 verebet, összekötnénk a lábaiknál, s egy nagyot tapsolnánk - mind különböző irányba összevissza akarnának repülni, de egyik se haladna semerre...
Captain: "Apropo, most akkor lesz blogregisztracio vagy nem?" - öhh mire érted, arra, amin a multkor agyaltam, hogy wordpressre kéne átmásznom:) Végülis ami aztilleti lesz, de majd egy másik bloggal... ami nem melegtémájú, s nem is önmagamról szól. Egy kemény technológiai szakblog lesz:D
Többiek: Jó végülis, több szempontból is igazatok van. Mégis annak ellenére úgy gondolom, jobb ha egy párt kicsit többségben van, mint sok-sok másik hasonló erővel. Annak nincs értelme, hogy se erre- se arra nem jut az egész. Egymás leszavazása, időhúzás, és a döntések ellehetetlenítése sem visz jóra... Egy ismerősöm mondaná, olyan helyzet ez, mintha fognánk 4-5 verebet, összekötnénk a lábaiknál, s egy nagyot tapsolnánk - mind különböző irányba összevissza akarnának repülni, de egyik se haladna semerre...
Megjegyzés küldése