opera

itt a lehetőség, hogy viszonylag nyugodt körülmények között bejegyzést gyártsak, de persze ilyenkor nem jut eszembe semmi a bejegyzéskezdeményeim közül L persze itt van a Trianon bejegyzés, amit terveztem megírni, de aztán úgy döntöttem felesleges lenne ezzel a szervert terhelni. a másik téma a szex lenne, de ezt meg inkább azért nem fejtem most ki, mégis a munkahelyemen ülök :P

nem alakult még ki bennem, hogy merre is és milyen formában tereljem a blog életét. legyen olyan vegyes egyveleg, mint maga az élet? vagy csak bizonyos történeteket meséljek el, amik velem esnek meg a mindennapokban? hetekig szerkesztgetett bejegyzésekkel kápráztassam el szűkös olvasóközönségem?

vagy mindezt egyben? végül is azért vannak a címkék (mily meglepő módon a címke hosszú „í”. mondjuk így van értelme…kicsi cím :D) úgyhogy akkor talán most ez legyen az első „kultúr” címke alatt futó bejegyzés J

péntek. 19:00. köbö egy éve vártuk ezt napot…

előzmények: igen régóta szeretnék operába menni. mert még sose voltam. nagyon érdekel. és úgy érzem tudnám értékelni. nagyon muzikális énem van. elragad. megfog. a legtöbb esetben tátogok a számokra a buszon és lélekben a színpadon (jobb esetben egy klipben) én adom elő a dalokat. mindegy. párom végül rászánta magát, hogy vett nekünk két jegyet. sajnos csalódás volt, de mivel bízom ítélőképességében és azt mondta ez egy nehéz darab, vállalkoztam a következő előadásra is. az pedig már megfogott. J úgyhogy viszonylagosan rendszeres jelleggel járunk azóta operába. május van, egy évvel ezelőtt, mikor nagyon dizájnos plakátokon és szöveggel hirdetik (ez meg rövid „i”) a Xerxes című operát. hm. izginek tűnik. az is! egy barokk opera (ekkor még a zongorát sem ismerték, csak egy kis zenekar játszik) mai, modern díszletekkel és szövegekkel (ezt pedig recitativonak hívják szaknyelven :P). eszméletlen élmény.

péntek. végre újra játszák a Xerxes-t, amire nekünk már megvan a jegyünk! csupán egy hétig van műsoron. ismét nagyon kellemes élmény volt. olyan jó látni azt is, hogy 7-8 éves gyerekek simán végig tudják ülni, az amúgy tényleg nem annyira nehéz zenei világgal rendelkező 2,5 órás darabot. közben persze távozik két fajta: 1: a meglett urak és hölgyek, akik nem ezt várták a darabtól és túl modern feldolgozásnak vélik, 2: fiatalok, akik inkább péntek este elmennek bebaszni, de előtte azért megnézzük milyen is egy opera-előadás.

a sztorit nem írom le, mindenki utána tud nézni neten. megnézni pedig azért tudom ajánlani, mert fiatalos és látszik rajta, hogy arra törekszik, hogy kicsit naprakésszé tegye az opera műfaját, ami nekem egyik nagy kedvencem lett. ezek közül is a legkedvesebb eddig a Tosca, amit pár hónapja láttunk és jómagam végigbőgtem az egészet, mert annyira szívbemarkoló áriák vannak benne, hogy nem tud mást csinálni az ember. ül és hagyja, hogy a zene átjárja és játsszon rajta. Puccini rulez!