tisztázó kérdések

vajon mennyire etikus dolog az egy kapcsolatban, ha az ember "elfelejt" említést tenni a blogjáról a párjának?

úgy vélem, hogy ez nem megbocsáthatatlan bűn. fontosnak tartom, hogy egy párkapcsolatban is meg tudjam őrizni az önállóságom. ennek egyik formája az, hogy virtuális "én"-t hozok létre. bár a legtöbb vonatkozásban kapcsolódunk egymáshoz, virtuális "én" sokszor ki mer mondani olyat, amit én a valóságban nem. 

ezek szerint nem lennél őszinte a pároddal?

jó kérdés. most, mikor nekem szegeződik kicsit elbizonytalanodom. nem igazán tudom leírni, mit is gondolok. nem érzem, hogy nem lennék őszinte. abban nem tagadom hibáztam, hogy nem szóltam a blog újraéledéséről, de ennek meg volt az oka. korábban keveredtem nézeteltérésekbe miatta. egyszerűen nem akarom, hogy olvassa a párom. virtuális "én" egy olyan lény, akit leginkább egy piszkozatpapírhoz lehet hasonlítani. szükségem van rá ahhoz, hogy tisztázhassam néha a gondolataimat. leírom őket, elgondolkozom rajtuk, rágcsálom, csámcsogok rajtuk aztán a végeredményt kiköpöm. ezt viszont virtuális "én" már lehet hogy nem is éli meg. 

viszont, ha az emésztési folyamatot megzavarja a valóság, a végeredmény jobb esetben csak módosul, rosszabban azonban akár meg sem születik. 

ezt nem értem. tudsz konkrétumot írni esetleg?

megpróbálok. vegyük az előző bejegyzések egyikében virtuális "én" nyálcsorgatását a posztolt fiúkára. ha kell, ezt fel tudom vállalni a párom előtt is, ő is tisztában van vele, hogy milyen pasik tetszenek. ez azonban nem jelenti azt, hogy őt kevésbé szeretném, kívánnám. viszont biztos, hogy ő ezt a következtetést vonná le, ha látná a bejegyzést. ezért inkább jobb, ha nem olvas. így érthetőbb? 

azt állítod, hogy ha eléd raknák a srácot meg a párod akkor te a párod választanád?

igen. határozottan. 

persze. mi meg higgyük el, hogy nem indulsz be a srácra?!

nem! pont erről zagyválok. beindulok rá, tetszik. és ha nem szeretnék valakit, akivel megosztom az életem akkor szó nélkül esnék neki. 

tehát akkor a kapcsolatod korlátot szab neked?

ha már ennyire ki akarod forgatni a szavaimat akkor igen. egy természetes korlátot. egyszerűen nem értem a kérdést. ha nem terelné valamilyen mederbe az emberek közötti interakciókat a kapcsolat, akkor mi értelme lenne? nem létezne a szó. szerintem kicsit gondolkozz el a hülye kérdések előtt. 

jól van. legyen igazad. végül is én mit értek ehhez.

jah, a szaftosabb részét leginkább. de ne vitatkozzunk most ezen. és egy kicsit a témától is elkanyarodtunk. 

így van. de ezzel letudtuk a második pontot is. még mindig a kapcsolatod jelenti az elsődleges szempontot az életedben, engem pedig továbbra is figyelmen kívül hagysz. mi ez, ha nem önzőség?

nem óhajtom kommentálni ezt a megjegyzést. te is ugyanannyira élvezed a kapcsolatot, mint én. ha másért nem hát a rendszeresség miatt. kérlek ne is próbálj panaszkodni, mikor a segged is ki van nyalva. annyira telhetetlen vagy! 

ez a dolgom. vagy telhetetlen vagy kielégült. köztes állapotot nem ismerek. 

de ne mondd nekem, hogy nem elégít ki ennyi??!!! 

bírnék többet. 

gondolom. de én vagyok az okosabb. te csak ösztönlény vagy. ez a világ pedig az ösztönöknél kicsit magasabb szinten működik tudomásom szerint. az ösztöneinket pedig a kapcsolatban is ki tudjuk élni. azt ne akard nekem bemesélni, hogy te fűvel fával. annyira azért ismerlek. 

sajnos. nagyon is kiadtam magam neked. pedig én lennék Őfelsége. itt az ideje lezárnunk ezt a beszélgetést. úgy látom az én időm még nem jött el. csak nehogy később megbánd. 

nem fogom.