nehezen kel fel a hollywood teremtette álomvilágból.
csak ül, combját a számítógép melege bizsergeti, ahogy duruzsolva teremti meg a virtuális fehér teret, ahol gondolatai szárnyra kaphatnának. a kusza gondolat-kisülések azonban nem állnak össze egy egész képpé az agyában. folytatják végeláthatatlan kavargásuk a koponya szűkös terében.
itt ül Budapest szívében. itt ül egy sötét szobában, a fotelben. egy olyan számítógép melegíti meztelen testét, aminek áráért maga dolgozott meg. az ágyban fekszik egy férfi, akit szeret, aki viszont szereti. akivel úgy érzi boldog. aki mellett mégis el tud bizonytalanodni. mert nem benne kellene keresnie a választ, hanem önön magában. a képzelete szárnyra kap, elszáll egy olyan világba, ahol talán élhetne úgy, ahogy kívánja. a kemény csontok nem szabnak határt annak a képzeletnek, ami számára csak képzelet maradhat. a képzelet képzelete.
Budapest közepén ül, a fekete szoba sötétje fogja körül. ül a sötét fotelben, sötét testére a monitor fehér fénye szórja sugarait. még sincs egyedül. az ágyon kuporgó, nyögdécselő test lehet, hogy éppen róla álmodik. álmok nélkül is az övé, mégis sokszor csak álmokban lehet vele úgy, ahogy szeretne. mert mire elmúlik a varázs, amit az álomgyár okoz, visszazökken a sötét, fekete szobába, ahol a gondolatai is visszatérnek a sötét szürke világukba és bezárul a vízió, egy bátrabb önmaga képe. mi nincs meg? mi az amiért nem képes arra, aminek lennie kéne! ÖNMAGÁNAK. olyannak lenni, mint a fejében kialakult, elképzelt és vágyott őnek. olyannak, aki miatt nem szégyenkezne hazafelé az úton, hogy gyáván megadta magát a mammon hatalmának és életének újabb egy óráját töltötte haszontalan ücsörgéssel a munkahelyén? aki venné a bátorságot és megmondaná az ágyon fekvő szerelmének, hogy nem működik valami? hogy újra össze kell szokniuk, mert az elmúlt hónapok kikezdték az egymás iránti érzelmeket? hogy nemcsak az agyát határoló vastag csontréteg tűnik szűkösnek számára, hanem egész lénye, környezete túlzottan véges és megfogható? hogy szárnyalni szeretne? hogy nem találja magát? hogy nem tudja megosztani?
nem tudom, tudom-e ki vagyok.
nem tudom, tudom-e mit akarok.
nem tudom.
csak ül, combját a számítógép melege bizsergeti, ahogy duruzsolva teremti meg a virtuális fehér teret, ahol gondolatai szárnyra kaphatnának. a kusza gondolat-kisülések azonban nem állnak össze egy egész képpé az agyában. folytatják végeláthatatlan kavargásuk a koponya szűkös terében.
itt ül Budapest szívében. itt ül egy sötét szobában, a fotelben. egy olyan számítógép melegíti meztelen testét, aminek áráért maga dolgozott meg. az ágyban fekszik egy férfi, akit szeret, aki viszont szereti. akivel úgy érzi boldog. aki mellett mégis el tud bizonytalanodni. mert nem benne kellene keresnie a választ, hanem önön magában. a képzelete szárnyra kap, elszáll egy olyan világba, ahol talán élhetne úgy, ahogy kívánja. a kemény csontok nem szabnak határt annak a képzeletnek, ami számára csak képzelet maradhat. a képzelet képzelete.
Budapest közepén ül, a fekete szoba sötétje fogja körül. ül a sötét fotelben, sötét testére a monitor fehér fénye szórja sugarait. még sincs egyedül. az ágyon kuporgó, nyögdécselő test lehet, hogy éppen róla álmodik. álmok nélkül is az övé, mégis sokszor csak álmokban lehet vele úgy, ahogy szeretne. mert mire elmúlik a varázs, amit az álomgyár okoz, visszazökken a sötét, fekete szobába, ahol a gondolatai is visszatérnek a sötét szürke világukba és bezárul a vízió, egy bátrabb önmaga képe. mi nincs meg? mi az amiért nem képes arra, aminek lennie kéne! ÖNMAGÁNAK. olyannak lenni, mint a fejében kialakult, elképzelt és vágyott őnek. olyannak, aki miatt nem szégyenkezne hazafelé az úton, hogy gyáván megadta magát a mammon hatalmának és életének újabb egy óráját töltötte haszontalan ücsörgéssel a munkahelyén? aki venné a bátorságot és megmondaná az ágyon fekvő szerelmének, hogy nem működik valami? hogy újra össze kell szokniuk, mert az elmúlt hónapok kikezdték az egymás iránti érzelmeket? hogy nemcsak az agyát határoló vastag csontréteg tűnik szűkösnek számára, hanem egész lénye, környezete túlzottan véges és megfogható? hogy szárnyalni szeretne? hogy nem találja magát? hogy nem tudja megosztani?
nem tudom, tudom-e ki vagyok.
nem tudom, tudom-e mit akarok.
nem tudom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése